#Testi Játszma #6

A csók hamar félbeszakadt,ugyanis Justin telefonja megszólalt.Megint ezek az átkozott masinák,mindig a legjobb pillanatokat tudják elrontani.
Eltávolodott tőlem,a zsebéből elővette a telefonját és haragosan beleszólt.
-Mi a fasz van már megint? -kérdezte mérgelődve Justin.Az biztos,hogy a vonal másik végén lévő fél ,már rég halláskárosult mostanára.
-......... 

-De most?Múltkor is elmaradt. -kérdezte most már kicsit nyugodtabban.

-.........

-Jól van.Akkor 10 perc és ott vagyunk. -lerakta a telefont.Már nem látszott annyira mérgesnek,de rólam ezt nem lehetett elmondani.Felbosszantott,hogy állandóan valami vagy valaki közbevág nálunk.Az univerzum nagyon úgy néz ki,hogy ellenünk van.
-Bocs,Ryan volt az.A múltkori meccs miatt hívott.Az elmaradt és most tartják meg.Olyan negyed óra és kezdődik,szóval....mennünk kéne. -nézett bocsánatkérően szemembe,majd valamiféle kérlelő,kiskutyus szemeket eresztett.Biztos voltam benne,hogy ez azért van,hogy elmenjek vele.
-Akkor megyek felöltözök,öt perc és itt vagyok.
-OK, addig én itt megvárlak.- tette fel ajánlatát Justin. Én már csak egy bólintással feleltem, mert már futottam is a szekrényemhez. 

 Kivettem belőle egy sportmelltartót, egy bugyit, nem is beszélve a könnyen levehető trikómról és az Adidas-os rövid gatyámról. Levettem  az eddig rajtam feszülő melltartót és a szorításának nyomait véltem felfedezni.
  Miközben ezeket a piros mélyedéseket bámultam egy simító kéz nyúlt a melleim irányába. Megfeszültem és már éreztem is ahogy valaki húsos ajkai a nyakam tájékát csókolgatja.
 Arra lettem figyelmes, hogy lassan, észrevétlenül halad lefelé és elérte az a pontot,jobban mondva a seggemig. Ekkor felemelkedett és megfordított. Justin kidülledt szemekkel figyelt mellkasomra és egy kis mosolyt is véltem felfedezni az arcán. Sápadt lettem és a döbbenettől meg sem tudtam szólalni. 

- J-J-Jusssstin- suttogtam elhaló hangon. Hirtelen erős kezek fogták körbe derekamat, amik rögtön a magasba emeltek, ezután következett az a pillanat, mikor Justin az ágyra dobott. Mikor ez  beteljesedett felé pillantottam. Még mindig a melleimet kukkolta. Megrémisztett Justin reagálása. Mit csinál ez? Magamra vettem valami göncöt, hogy eltakarhassam végre már magam.

 Úgy néz ki újra visszatért az a konok és rideg Justin akit első napon ismertem meg a suliban. Szemében égett a tűz, ami nem értem miért, de engem is magával ragadott. Érdekes volt az a pillanat is mikor rám vetette magát. Én számítottam már erre. Mikor felém tornyosult, én egy gyors gurulással már ki is kerültem alóla. 
 Ekkor láttam, hogy a tűz helyett már inkább düh égett benne.Megragadta erős kezével a csuklómat és magához rántott. Fájdalom járta át a testem minden egyes szegletét amikor finom csókra lettem figyelmes, ami utána adott a vállamra. Rám nézett mogyoróbarna szemeivel amik a vágytól csillogtak. Én visszapillantottam rá. Rájött, hogy én nem akarom ezt az egészet. Felkelt az ágyról és elnézett. Én is felálltam, és mögé léptem. 

-Justin,tudod...- kezdtem el szónoklatomat.
-Bocsánat Chalsiey, én csak...-vágott közbe, de már vissza is futamodott a vallomása elől.-Tudod én csak -felsóhajtott.  - tudod...- húzta el a mondatot.
-Miért öltözködtél előttem?-váltott témát a kis szemtelen.
-Még hogy én?-kérdeztem vissza flegmán.- Te jöttél oda és figyelted meg, ahogyan öltözködöm!-húztam fel az orrom.
-Mi a fasz van veled Chal?-kérdezte tőlem olyan büszkeséggel, mintha övé lenne a világ.
-Tudod, az a fasz van velem...-kezdtem el dühösen beszámolómat.- hogy van egy bizonyos pasi,aki egyfolytában a házamban telepszik le és kedvére veti rám magát a nap 24 órájában.Tudod,aki eléggé hasonlít rád.
-Ööö....-nem jutott szóhoz. Magamban örömtáncot jártam,hogy megfosztottam a szavaktól, ami csak annyit jelenthet, hogy most én vagyok a dominánsabb,akire hallgat.
-OK! Szóval, húzz ki a szobámból!- kiáltottam Justinra. Nem ismertem rá saját magamra,lehetséges,hogy messzire mentem.Túlzásba viszem az egészet,talán lenyugodhatnék és normálisan is kezelhetném a helyzetet.Minden egyes alkalommal,mikor rosszat tett vagy mondott,mindenkor szinte a plafonon voltam.
-Ezt akarod?-nézett velem farkasszemet. Elsápadt és a kérdő arckifejezését vetette oda nekem. Sosem láttam még ilyennek.
-Igen! És most felöltözhetek végre?-kérdeztem a falat bámulva.
-Hát persze.-gúnyos mosolya húzódott végig a száján.Mikor már a szobám küszöbén állt, még halkan hozzátette, hogy véletlen se hallhassam meg:              -Kincsem.-de nem járt szerencsével. Elárasztott a boldogság. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen érzékeny is tud lenni.




~ A kosármeccs után ~

-Na milyen voltam? -állt elém izzadtan a kifáradt,a lábán már alig álló Bieber.Az egész kosármeccset végigjátszotta,nem beszélve arról,hogy egy pillanatig sem állt meg.Még egyszer sem volt szerencsém játék közben megfigyelni.Ahogy felment a pályára,látszott az az eltökéltség,hogy ma bizony nyerni jött,jöttek ki a pályára.

Roppant mód jól teljesített,nem ismert ellenfelet,se lehetetlent,mindenképp nyerni jött ide.
-Szerintem még kevés,hogy az NBA-be juss. -dobtam oda neki a vizét,de láttam rajta,hogy kicsit csalódott,amiért egy elismerő szavam sem volt hozzá.Valószínűleg bizonyítani akart,csak én vagyok ilyen elviselhetetlen és ostoba,meg még számtalan gonosz jelzőt sorolhatnék fel,ami engem jellemez az elmúlt pár nap során.
-De azért itt te uraltad a pályát.Lenyűgöző voltál. -felpillantott az üvege alól,majd mindkettőnk arcára kiült a mosoly.
-Végre.Valami szép jelződ is volt rám,nem igazán árasztasz el bókokkal,ha szabad megjegyeznem,de ez jól esett.Köszi. -kinyújtottam rá nyelvem,ám egyből megfenyegetett,hogy elkapja és abból semmi jó nem fog kisülni.Felnevettem,hozzávágtam a törülközőjét és mondtam,hogy gyorsan tusoljon le az öltözőben és menjünk,mert otthon szeretnék neki mondani valamit.Erre persze egyből ugrott és mint a hurrikán úgy söpört el mellölem és rohant az öltözőbe.
Mikor már nem csillogott és bűzlött a verejtéktől,normálisan felöltözve elindultunk hazafelé.Egész hazaúton incselkedtünk egymással,stíröltük a másikat és kötözködtünk míg haza nem értünk.

×~×~×~×


-Lehet,hogy kicsit fárasztó,ahogyan néha kikelek magamból és ordibálok,de egyszerűen elvesztem a kontrollt mikor veled vagyok. -éppen a kanapén beszélgetünk,kielemezzük a mai nap történéseit és most rajtam a sor,hogy kiadjam,ami bennem van.
-Szóval igen,ez van.Komolyan kihozod belőlem a szörnyeteget. -csak úgy fostam a szavakat,míg Justin türelmesen hallgatta.
-Akárhogy is,te beléptél az életembe és merőben felforgattad az én piciny kis világomat,ami mostanáig teljesen rendben volt. -
-Akkor most én egy bűnöző lennék? -kapta be a kezében lévő chips darabot.Semmiféle érzést nem véltem felfedezni az arcán,csak hallgatott engem és helyeselt.Úgy éreztem,hogy untatom valamilyen szinten és ez nagyon rosszul esett.
-Nem is tudom.Tudod,van amikor minden annyira klappol és jól érzem magam veled,de sajnos néha félek is tőled,mi nem elég jó párosítás ha azt nézzük.Megrémiszt,ahogyan váltogatod a személyiséged.Egyszer jófej és érzelmes,másszor elviselhetetlen,bunkó és kegyetlen vagy.Próbálom én is megtalálni az arany középutat,de sajnos ez nem fog menni egyedül.Ehhez mindketten kellünk.Én már elértem arra a pontra,hogy nem csak jól érzem magam veled,de akarom is,hogy itt legyél,mert ha nem vagy,akkor hiányzol. Érted? És ez annyira,hogy is mondjam,szokatlan. -fellélegeztem,de nem mertem Justin szemeibe nézni.Eddig még sohasem nyíltam meg előtte ennyire.Ez az első eset,hogy így kiadom magamból,ami felgyülemlett bennem.

-Mire akarsz ezzel kilyukadni? -végre ő is kinyitotta a száját,már eléggé elszomorított,hogy csak néz és csak bámul,nem reagál semmire.
-Jaj Justin...hát látom már az sem elég neked,ha bevallom,hogy... -felpattantam a kanapéról és elé álltam.Már szinte a sírás szélén álltam.
-De most erre mit mondjak neked? -letette a chipset és ő is felállt,közvetlen elém.Akárhányszor megérzem a közelségét,elgyengülök és elfelejtem az összes rosszat,amit velem tett,amivel megbántott.
Minél jobban akartam a közelségét,szerettem volna ha csak leheletnyi távolság választ el minket.Őt akartam!

-Szeretsz? -suttogtam Justin ajkaiba.A hideg végigfutott a hátamon,a lábaimon alig álltam.Minden erőmmel az előttem álló fiúra koncentráltam.Alig volt köztünk pár mm távolság,éreztem,ahogyan a levegőt máshogyan veszi,a szíve hevesebben kezd el verni.

-Én...én azt hiszem érzek valamit irántad. -nézett a szemeimbe.Kezei megmozdultak,majd csak azt éreztem,hogy összefonja az enyémekkel.

Boldogság járt át,ahogyan meghallottam mit is mondott.Tényleg kedvel,talán tényleg úgy érez a közelemben,mint én az övében? 

Talán.

...

                                                                                                                                                                                                                                   

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönjük az előző részhez a komikat!Imádunk titeket!
A mostani részről annyit,hogy reméljük elnyeri a tetszéseteket...és ez ki is mutatjátok egy komival.Mindig örülünk egy-egy kedves szónak. Köszönjük,hogy olvastok minket! A következő rész csakis tőletek függ,hogy mikor érkezik!

XO,Dri Meti