#Testi Játszma #7

-Nem tartom jó ötletnek,hogy elszökünk.A szüleim ki fognak akadni,ha meglátják,hogy nem vagyok az ágyamban. -nyafogtam Justinnak,miközben Ő meg mintha meg se hallaná,pakolta össze a cuccaimat egy táskába.
Fel-alá járkáltam a szobámba a fejemet fogva,nem hiszem el,hogy ezt teszi.Idejön délután négykor és közli velem,hogy pakoljak,mert kicsikét kiruccanunk.Én azt a részét értem,hogy "kiruccanunk",csak azzal nem igazán vagyok tisztában,hogy miért pont most,ráadásul szökésnek titulálva.
-Jaj Chal,ne legyél már ennyire jó kislány.Apuci nem fog elfenekelni,ha megtudja,hogy a 18 éves lánya elmegy a barátjával pihenni a hétvégére. -mondta gúnyosan,majd tovább folytatta. -Bár az már más kérdés,hogy mit fog tenni a barátja,talán Ő még megteheti azt,amit az apja már nem. -fejezte be mondanivalóját,majd utoljára beledobott egy cipőt a táskába és felém battyogott.
-Ezt most miért? -álltam előtte lebiggyesztett ajkakkal,mint aki most vérig lett sértve.Tettetem a szomorú lánykát,de a mosolyom ott motoszkált a szám szélén.
-Csak mert... -átölelte a derekamat és közelebb húzott magához,majd homlokát az enyémnek döntötte.         -Szeretlek. - ejtette ki ajkain azt a szót,amitől az egész testem megremegett,amitől a szőr is felállt a hátamon,ha meghallottam.Az Ő szájából olyan volt hallani,mint egy varázsigét.Óriási hatalommal bír és mindenkit,legalábbis engem,elvarázsolt.
  Minden egyes alkalommal,mikor kimondja,olyan,mintha elsőnek hallanám.Elkap egy érzés,egy érzés,ami elképesztő mértékben felforgat bennem mindent.A pillangók hurrikánerősségű szárnycsapásai a gyomromban,a hevesebben verő szívem és az,mikor az agyam felmondja a szolgálatot és helyette átveszi a szerepét a mindent betöltő rózsaszín felhőcske.
-Én is szeretlek. -suttogtam,majd ajkaimat felvezettem az övéire.Eleinte becézgettem,játszadoztam alsó ajkával,utána áttértem,és végre egy normális csókkal ajándékoztam meg.
Lassú,édes csók volt,ami magába foglalta mindazt,amit egymás iránt érzünk.A szerelmünket.


×~×~×~×


-Hova viszel? -már a kocsiban ültünk vagy egy órája,de még mindig nem sikerült kicsikarnom belőle,hogy merre megyünk.A táblák még úgy ahogy eligazgattak,de mikor már letértünk az autópályáról,az a segítségem is elszállt.
Az aszfaltot lassan átvették a földutak,a hangos kocsizörejt pedig a természet csilingelő hangja.
-Angyalka,légy egy kicsit több türelemmel,mindjárt ott vagyunk. -felém fordult és a kezét egybefonta az enyémmel.Nekem nem is kellett több,nyugton maradtam az út további részében.


-Nehogy leskelődni merj,különben meggondolom még azt a fenekelést. - jött mögöttem,miközben kezével eltakarta a szemem világát.

Miután már vagy másfél órája utaztunk,megkért Justin hogy takarjam el a szememet valamiféle kendővel,hogy még véletlenül se tudjam meg merre járunk.Elég izgalmas dolog volt negyed óráig nem látni semmit,nem mintha ez irónia lenne,ááá dehogy.
Végül mikor megállt a kocsi és a fülledt meleg levegő,amit eddig éreztem,hirtelen mézédes illatú virágok váltották fel,jobb kedvre derültem és alig vártam,hogy megcsodálhassam a számomra még ismeretlen tájat.

-Megígértem.Amúgy is,szeretem ha hozzám érsz,szóval nem bánom,hogy a kezed rajtam van. -mosolyodtam el,mire Ő is felnevetett és egy puszit adott a nyakamra.Mennyei.
-Mindjárt ott vagyunk Angyalka. - nevetett tovább azon az édes és szeretetteljes hangján,amilyen csak egy férfi hang tudott lenni.
Szorosan jött mögöttem,még a leheletét is éreztem magamon.
Lassan 5 perce sétáltunk,mikor megállított és közölte,hogy megérkeztünk.Mellém sétált,de a kezeit még mindig a szemeimen tartotta a 'biztonság' kedvéért,nem mintha lestem volna.
-Meglepetés! -kiáltott fel,leengedte a kezeit,nekem pedig egy hihetetlenül csodaszép táj került a szemem elé.
Bámulatos volt.
-Ez lélegzetelállító! Basszus,megérdemlem én mindezt? -hüledeztem Justinnak,majd a karjaiba borultam.Egy kis tavacskánál voltunk,aminek a partjánál,még egy nála is gyönyörűségesebb ház állt.
A természet szinte körülölelte az egész telket,mindenhol fákat és zöld növényeket lehetett látni,s hogy a házat jobban meg tud közelíteni,mindenhol járdalapokat fektettek le.
A kert egyszerűen eszméletlen volt,a fű centire lenyírva,mint azt ahogy kell,de az egészet mégiscsak a fák uralták.
-Nekem mindent megérsz. -mormolta a fülembe Justin,majd egy puszit nyomott a fejemre.Felnéztem rá,de nem igazán tudtam leolvasni az arcáról,hogy mit gondol,avagy érez.
-Mi a baj Szívem? - kérdeztem meg,ahogy próbáltam olvasni az arcáról.Nem tűnt szomorkásnak,nekem mégis csak fura előérzetem volt.
-Tudod,ez a Nagyapám tóparti háza volt.Sok gyermekkori emlék köt ide,ehhez a helyhez.Csak eszembe jutott pár dolog,ennyi az egész. -fejezte be,de láttam rajta,hogy nehéz neki erről beszélnie,szóval nem is kérdezgetem tovább.Tudtam,ha akarja,el fogja mondani,én nem nyúzom vele.Gondolom valami rossz történhetett,amit mai napig nehéz megemésztenie.

-Köszönöm. -szorosabban hozzábújtam,az újaimmal belekapaszkodtam a dzsekijébe,majd a mellkasára nyomtam egy puszit.Melegség töltött el a karjai közt elbújva lenni,ha tehetném az idők végeztéig itt maradnék és szorítanám magamhoz,hogy tudja mennyire szeretem.
-Na gyere,nézzünk szét odalent. -összekulcsolta a kezeinket,majd a bejárón át levezetett a tóig,ahol megmutatta a dokkot,ahol anno még a papájával építgették,festették a hajóikat.Megtudtam,hogy valójában a tó,ami előttünk terül el,az mind a Bieber-Család keze alá tartozik.
Meglepett,hogy eddig sohasem beszélt róla Justin.Azt eddig is tudtam,hogy nem egy szegény családból származik,sőt azt is,hogy soha semmiből nem volt hiánya,viszont annak az információnak,hogy a család még egy óriási tóval ellátott telekkel is rendelkezik,nem volt tudomásom.Nem említette meg egyetlen egy alkalommal sem,mikor a gyerekkoráról beszéltünk.Tudtam,hogy virgonc volt és alsó tagozatban már foglalkoztatták a lányok,de erről egy szó sem esett.


-Ugye milyen gyönyörű? -húzott az ölébe,mikor már a mólon üldögélve  bámultuk az elénk tárulkozó csodaszép tájat.Újra a karjaiban érezhettem magam,ami maga volt a mennyország számomra.
-Meseszép. -válaszoltam egyetlen szóval.


×~×~×~×


Bent a házban,szinte minden a modern építészet szerint lett kialakítva.Óriási belső tér,hatalmas trófeák mindenfele és ezernyi festmény a falakon.
Négy hálószoba és két fürdőszoba az emeleten,két szoba és egy fürdő a földszinten.Elképesztő mekkora.
A konyhát és a nappalit amerikai szokás szerint nem választja el fal,csak egy bárpult szerűségű valami van helyette,ami éppenséggel jó a fűszernövények elhelyezésére.
A földszinten található még egy galéria,amit még régen Justin Nagymamája küzdött ki magának,hogy lehessen hol fessen és ahol bemutathassa a kész műveket. Mikor megláttam a képeket,szó szerint lehidaltam.Egytől egyig remekmű volt mindegyik,az már biztos.

A mi hálószobán az emeleten volt,ami szintén a tóra nézett ki csodálatos látványt adva ezzel nekünk.
 -Megyek behozom a cuccainkat a kocsiból.Addig te megnéznéd,hogy mi van a hűtőben léci,már kezdek éhes lenni. -a konyhába siettem,hogy normális kaja után kutassak,de szerencsémre a hűtő teles-tele volt jobbnál jobb finomságokkal.
Kivettem egy adag bepácolt csirkemellfilét és a mélyhűtőből egy csomag sültkrumplit,majd nekiláttam a vacsorának.
Pár perc múlva Justin is megérkezett a csomagjainkkal a kezében.Öröm volt nézni,ahogy megpróbál bejutni a hóna alatt két táskával a bejárati ajtón.Kész megpróbáltatás volt ez számára,míg nekem csak egy ok,hogy nevethessek.
-Ezeket felviszem,rendben? -bólintottam egyet,de nem bírtam ki hogy ne nevessek fel,annyira kis szerencsétlen szegény.Úgy imádom.
Miután Justin felment a lépcsőn,visszafordultam a serpenyő felé és folytattam a vacsora elkészítését.
Kisütöttem a csirkét,majd a krumplival tettem-vettem.
Nemsokára kész lettem a vacsival,mentem is megteríteni az asztalt,mielőtt Justin lejön és meglátja,hogy nincs kitálalva a kajája.Ha éhes akkor morcos,szóval ilyenkor figyelni kell rá,hogy időben egyen a drága.
Miután mindent kipakoltam az asztalra,vártam,hogy végre Mr Haspók is megérkezzen,de nem nagyon akaródzott lejönni az emeltről.Pár percet még ültem az asztalnál,de utána eldöntöttem,hogy megkeressem,mielőtt kihűl a vacsora.
Mihelyst felálltam,Ő akkor trappolt le a kezében a telefonjával.Nagyot sóhajtva visszaültem a székemre és átkoztam magam az időzítéseim miatt.
-Úúú,jó illata van.Mit kotyvasztottál Asszony? -a kijelentésén mindketten felnevettünk,majd Justin is leült az asztalhoz és enni kezdtünk.


Evés után Justin megkérte,hogy hadd menjünk el fürödni,mert már ölni tudna egy forró fürdőért,olyan fáradt a sok kocsikázástól,utána pedig kiülhetünk az erkélyre csillagot nézni.Egyből belementem,mert szintúgy éreztem mint Justin,de legfőképp a csillagnézés csábított el.
Gyorsan összeszedtem a tányérokat és bedobtam őket a mosogatógépbe,majd rohantam is Justin után fel az emeletre.
-Köszönöm a vacsit Angyalka,egy életmentő vagy. -ölelt át,majd jutalomképpen szájon csókolt.Még mindig mézédesnek éreztem és ugyanúgy bizsergett mindenem,mint mindig mikor hozzámér vagy megcsókol.
-Mész te először vagy... -kérdeztem volna,de időm sem volt befejezni.Felkapott a kezébe és bevitt a fürdőszobába,majd lerakott a kád szélére és vetkőzni kezdett.
-Most jobban esne egy fürdő veled. -mosolygott rám,majd kaján vigyorral az arcán vette le magáról a felsőjét.
Megnyitotta a csapot,rakott egy kis habkrémet a vízbe,majd újra rám nézett.
-Gyerünk Édes,le azokkal a ruhákkal. -villantotta rám azt az ezerwattos mosolyát,amitől ültő helyemben elalélok.Nekem sem kellett több,szép sorjában megváltam a ruhadarabjaimtól és nevetve mentem bele a kád forró vízbe.
-Itt vagy már? -néztem Justinra,aki még mindig a vetkőzéssel vacakolt,valahogy sehogy sem sikerült azt az átkozott cipőt levennie magáról.
-Egy perc,máris ott vagyok. -küzdött a cipőfűzővel,majd mikor végre sikerült neki kikötnie a csomót,mint egy hős,aki most nyert meg egy csatát,felemelte a cipőt és nagy bőszen kijelentette,hogy Ő nyerte a cipő elleni harcot.

Miután megvált minden ruhadarabjától,bemászott a kádba és az ölébe húzott.Ott feküdtem a mellkasán,háttal neki,élveztem ahogyan a meleg víz kényezteti a bőrömet,hogy ad egy kis megnyugvást.
-Szeretlek. - mondtam halkan,de elég érthetően,hogy Justin is meghallhassa.
 Kezei megindultak és meg sem álltak míg el nem érték az enyéimet,ahol gyengéden összefonta újainkat és nagyot sóhajtott.
-Én is szeretlek Angyalka.Mindennél jobban. -mormolta,majd ha lehet,még közelebb húzott magához.

Tudtam,hogy sokat jelent neki,ha kimondom neki,hogy szeretem,már egyszer beszéltünk róla.
Ez olyasfajta dolog,amit eleinte nem nagyon értettem meg nála.Soha nem szerette,ha úgymond 'nyálas' vagyok és egyfolytában mondogatom,hogy mennyire odáig vagyok érte.Mindig fel is hozta,hogy megérti,ha egyszer mondom el neki,hogy mennyire helyes,mert Ő már ezt tudja.Ilyenkor mindig felnevettünk,de soha nem térünk ki igazán,hogy ez miért volt nála.
Mostanra már teljesen máshogy áll a dologhoz.Imádja,ha kimutatom neki mennyire szeretem.
Ma már nem bánja,ha egy nap százszor is elmondom neki,mert ez neki is valamiféle megnyugvást jelent.Szerinte azzal,hogy kimutatjuk az érzéseinket és el is mondjuk egymásnak,tudatjuk a körülöttünk lévőkkel az összetartozásunkat.
Én vagyok az Ő kis Angyalkája,nekem pedig nem kell semmilyen becenév...Mert Ő az én Szerelmem!


                                                                                                                                                                                                                        

Sziasztok!
A részről annyit,hogy most különleges egy icipicit,abból a szempontból,hogy eltelt benne egy év.Igen-igen nagy ugrás,de ezt így is akartuk már a story eleje óta.Hogy miért is?  Egyrészt azért,mert ez a rész az utolsó előtti rész a  #Testi Játszma -nak,merthogy igen,nemsokára vége.:( 
Másrészt meg szerettük volna egy kicsit romantikusabbá tenni.Reméljük kicsikét sikerült meglepnünk titeket!
Szavazzátok meg,hogy milyen legyen a story befejezése! -szavazás a blog bal oldalán lévő kis négyzetecskéjében. Azért reméljük,hogy a hosszabb rész most mindenkinek mosolyt csalt az arcára:)

XO,Dri Meti