 |
| Lora Darling |
Régen minden olyan más volt,csak apa és én voltunk.Ketten alkottunk egy boldog és szeretet teljes családot.Mindenfelé utazgattunk,bejártuk az egész világot,nem hiányzott mellőlünk senki,bár egy anyával biztosan más lett volna a helyzet.
 |
| Nick Darling |
Igaz,nem mondom,hogy nem hiányzott,hogy legyen egy anya mellettem,mert hazudnék,nagyon is szükségem lett volná rá.
Kicsiként az óvodában anyák napján,az iskolában és tinédzser éveim legelején.Néhanap megemlegetem,hogy mi lenne,ha lenne egy anyukám,de szerencsésnek mondhatom magam,hogy egy olyan apa áll mögöttem,aki mindezeket a fájdalmas gondolatokat elhesegeti a kis agyamból és szeretettel áraszt el.Apa mindig ott volt nekem,és ezért örökké hálás leszek neki.
De ahogy mondani szokás,az idő nem áll meg,nincs visszapörgetés vagy meghátrálás,csak egyenesen előre vezet az út,nincs múlt,csak a jelen számít és a bekövetkezendő jövő.
16 éves vagyok és tudom,hogy néha kezelhetetlen,de azt hiszem ez érthető.Most élem az a korszakomat,amikor minden ellen fellázadok.Nem volt ez most másképp sem.
Csak figyeljetek és nézzétek,hogy lettem egy aranyos kis kislányból egy munkamániás apával és az ő hatalmasra pumpált szájú ribancával felnőtt,érett gondolkodású nő.
Nehéz volt,de szembe kellett néznem a változással.
 |
| Clive Dortmann |
-Clive,kivinnéd a csomagjaimat a kocsiba? -szóltam oda személyes mindenesünknek,Clive Dortmann-nak.Ő az aki ha kell a sofőrünk,ha kell a személyi edzőnk,de igazából tényleg minden területen a segítségünkre van.
Elég jó kapcsolatot ápolok vele,habár 40 éves mégis néha jobban elszórakozok vele,mint a velem egykorúakkal.
Ő az én 'Nagy Macim',aki a korát meghazudtolóan formában tartja magát.
-Persze kislány,még valami?
-Nem kösz,megvagyok. -vagyis a csomagjaim megvannak,csak az az apró bökkenő van,hogy apa meg az a pumpált szájú ribanc még nincsenek sehol.Ilyenkor az agyvizem valahol már kitörni készül.Miért nem lehet időben elindulni?
Már rég a reptéren kéne lennünk becsekkolni és végre felülni arra az átkozott gépre,ami elvisz minket Miami-ba.
Fogadjunk,hogy megint közbejött valami,egy üzlet,sokáig húzódó tárgyalás vagy egyszerűen szokásuk a késés és úgy gondolták ne törjék meg a hagyományokat.Hát én ebből nem kérek.
-Clive! -roham lépésben indultam meg kocsi felé,ahol Clive már az utolsó bőröndöket pakolta be a csomagtartóba.
-Igen kislány?
-Felhívnád apát,hogy mégis merre a büdös francba van? Ha nem lesznek itt öt percen belül,akkor én..-csak mondtam és mondtam,észre sem vettem,hogy a kapu nyílik és egy fekete Range Rover gurul be a bejárón.
-Psszt.Itt vannak.Nyugodj meg. -Clive kezét a vállamra rakta és próbált megnyugtatni,sikerült is egy hangyányit,de még mindig mérges voltam.
Apa kiszállt a kocsiból,majd a kocsit megkerülve kinyitotta az ajtót annak a...ah hagyjuk,úgyis tudjátok mit gondolok róla,nem akarom én ezt tovább fokozni.
-Bocs kicsim,de Mike képtelen volt befejezni a prezentációt nélkülem,ott kellett maradjak. -ott álltak még mindketten a kocsinál,apa csak egy pillanatig szentelte nekem a figyelmét,majd újra Jennifer felé fordult.
Utáltam,ahogyan előttem nyalták-falták egymást,egyszerűen a hideg rázott ki,ha látnom kellett.Inkább elfordultam és beültem a kocsiba,hogy végre valahára elinduljunk és úton legyünk az istenverte Miami-ba.
Pár perc múlva a szerelmespár is végre megérkezett és elindulhattunk a reptérre.
 |
| Jennifer Hender |
Ma nem is olyan vészes a mai szettje,igazából eddig ez az első normális ruha,amit eddig láttam rajta.Egy fehér ing,sötét farmer és egy barna,térdig érő csizma.A többihez hasonlítva már ez is haladás a számára,legtöbbször úgyis csak ribancos ruhákban látom.
-Édes,persze,hogy nem.Tudod,hogy ez nekem is fontos. -válaszolt nyájasan,majd egy csókért hajolt apához.
Nekem ennyi éppen elég volt mára belőlük és az állandó nyalakodásukból.Szerencsétlenségemre még egy egész repülőutat kell végigülnöm velük egy térben,ami hagy ne mondjam megint mivel jár.
-Uram.Megérkeztünk a reptérre,kérem szálljanak ki,én majd intézem a csomagokat. -szólt hátra Clive,majd leparkolt a kocsival.
-Köszönöm Clive. -válaszolt apa,majd amilyen gyorsan lehetett menekültem ki a kocsiból.
Késésben voltunk és nem tudtam vajon elérjük e a járatunkat,de szerencsére az utolsó pillanatokban beértünk és a csomagjaink is már fenn voltak a gépen.Első osztályon utaztunk,úgyhogy kényelmesen elfértem és nem kellett apáékkal egy levegőt szívnom.
A gépünk nemsokára felszállt,majd nem sokkal később elnyomott az álom.
 |
| Miami-i házuk Darling-éknak |
-Gyerünk kislány,kelj fel.Leszállt a gépünk. -hallottam fálálomba Clive hangját,majd éreztem,ahogy a kezével elkezd bökdösni.
-Oké,jólvan már megyek,csak hagyd abba végre. -feleltem durcásan,majd elindultam a kijárat felé.
Nem is tudom mikor voltam utoljára Miamiba.Azt tudtam,hogy itt is van egy házunk,de már idejét sem tudom mikor voltunk itt apával,talán még amikor még nem volt a képbe Jennifer.Szóval egy jó ideje.
Hálás voltam Clive-nak,hogy nem csigatempóban vezetett a házig,mert már így is elegem volt Jennifer-ből,nem akartam még tovább hallgatni,ahogy arról áradozik mennyire örül az új edzőteremnek,amit apa most építettet neki.
-Apa! -szóltam oda apának még mielőtt kiszállt volna a kocsiból. -Szerintem én kicsit lenézek a partra,ha nem baj,oké? -tudtam,hogy nem lesz ellenére,de mégiscsak az apám,muszáj megkérdeznem mielőtt kiruccanok kicsit.Tudnia kell róla merre csavargok.
-Rendben Kicsim,de 7-re legyél itthon,mert vendégünk lesz. -a hangjában felfedezni véltem egy kis aggodalmat és egyben izgatottságot is,de nem foglalkoztam vele sokat,gyorsan kiszálltam a kocsiból és már indultam is,hogy végre elfoglalhassam a szobám.
Miután sikeresen megtaláltam a bikinim,már készen is voltam,hogy végre indulhassak le a partra.Régóta vágytam már rá,hogy megmártózzam a vízbe,kicsit lehűtsem magam.
Nem sokat vacakoltam,magammal vittem a napszemüvegem,egy törölközőt és végül a telefonomat is bepakoltam a kis tatyómba,majd kész is voltam az indulásra.
Lent a konyhában összefutottam Clive-val,szegény még csak most végzett a csomagok felhordásával az emeletre.
-Kis hűsítő,hah? -lépek mellé mosolyogva,majd én is kiveszek egy sprite-ot a hűtőből.
-Muszáj,ennek a nőszemélynek több holmija van,mint egy egész fős amerikai családnak. -nevette el magát,majd egy jó nagyot kortyolt energiaitalából.
-Gyere le velem a partra,most megyek. -ajánlottam fel,de igazából most nem igazán akartam senkivel megosztani a nyugis délutánom.Szeretem Clive-ot,de most szükségem van néhány óra nyugodt pihenésre.
-Bocs kislány,de még el kell intéznem pár dolgot.Este találkozunk. -mondta,majd egy puszit adva a fejemre,nagy léptekkel elhagyta a konyhát.
Néha tényleg úgy érzem,mintha ő lenne a második apukám.Ott van velem állandóan,vigyáz rám és mindig számíthatok rá,bármi is történjék.És most ez is,puszit adott a fejemre.Törődik velem,és én ezt egy cseppet sem bánom.
Ahhoz képest,hogy még csak délután négyet mutatott az óra és a Nap hétágra sütött,nem voltak lent sokan a parton.
Kiterítettem a törölközőm a homokra,s már mentem is befelé a vízbe.Először még eléggé hidegnek tűnt,ahogy a lábamat belemártottam,de végül mégis nagy sebességgel berohantam a vízbe.Jól esett végre ez a hűs víz,az egész napi utazás után.
Kb fél órája lehettem benne a vízbe,mikor hirtelen meghallottam,hogy a telefonom csörög.Gyorsan kiúsztam a partra és előkotorásztam a telefonom a táskából.A kijelzőn 'Apa' neve villogott.
-Igen?
-Szia Kincsem.Milyen a parton? -kérdezte csilingelő hangon.Soha nem szokott ennyire érzelmes lenni,felhívogatni,hogy hogy vagyok,vagyis néha megesik,de akkor mindig van valami a háttérben.Olyankor általában vagy késik otthonról vagy valami más baja van,ami miatt nem tudja betartani az ígéretét.
-Hát..kösz megvagyok. -nem tudtam mire vélni,ezért kicsit félénkre sikerült válaszom.
-Annak bizony nagyon örülök,ugyanis este egy nagyon fontos vendéget várunk.Szeretném ha addig kicsit ellazulnál és kipihennéd az utazást.Számítok rád a vacsoránál. -bizony itt van valami.
-Rendben apa.Akkor hétkor az ebédlőben találkozunk.Majd megyek. -a hangszínem nem változott,még mindig az a kis félénk kislány voltam.
-Jólvan Kicsi,el ne felejts szép ruhát fölvenni. -nevetett fel,majd bontotta a vonalat.Hát ez meg mi volt?
Meglepődtem apa viselkedésén és nem is azért,mert érdeklődött irántam,mondjuk nem mintha máskor nem szokott volna,de most túlzottan odadobta magát.Tudom én,hogy szeret és foglalkozik velem,de most hogy már ott van neki Jennifer és én is nagyobb lettem,nem szoktuk úgy kimutatni az érzéseinket,mint azelőtt.
Pár percig még meglepődve álltam a törölköző felett,de hamar rájöttem,hogy nem kéne ezen törnöm a fejem,otthon úgyis mindenre választ kapok.Addig is élvezni akarom az itt töltött időmet.
Nem mentem vissza a vízbe,inkább kifeküdtem a törölközőmre és napoztam legalább egy órát.Hallgattam a zenét és közben azon gondolkoztam mit vehetnék fel este a vacsorára.Nem tudtam,hogy minek ez a kiöltözősdi,milyen vendég lehet az,aki miatt nekem is ott kell lennem,ráadásul kiöltözve,teljes pompámba.
Remélem apa nem megint egy üzleti találkozót szervezett meg,mert akkor bizony hátast dobok.Még csak ma érkeztünk,az isten szerelmére,legyen már pár napunk olyan csak,ami a pihenésről szól.
Igazán nem vágyom egy olyan ember társaságára,aki egyfeszt csak a munkáról tud beszélni.Utálom az ilyen vacsorákat,és nem csak az idegen ügyfél vagy tudom is én kicsodáról beszélek,ilyenkor beszélni nem lehet apával,minden figyelmét a vendégre szegezi,ja meg persze néha Jennifer is kap pár futó csókot,amitől úgyszint hánynom kell.
Épp vége lett egy zeneszámnak,mikor megláttam a kijelzőn mennyit mutat az óra.Lassan 6 óra, mennem kéne,ha időben el akarok készülni az estére.
Összepakoltam a cuccaimat,még egy utolsó pillantást vetettem a vízre,majd elgondolkoztam rajta,hogy lehet este vacsora után még egyszer kinézek,akkor biztosan kellemesen meleg a víz.
Miután hazaértem,gyorsan elmentem letusolni,megmostam a hajam és szőrtelenítettem.Szerettem odafigyelni mindenre.
A szobámban még sorban álltak a bőröndök,egyikből sem pakoltam ki,ami most egyátalán nem vált hasznomra.
Hamar megszárítottam a hajam,tettem fel az arcomra egy kis sminket és már csak a ruha hiányzott.Ott álltam a csomagjaim előtt és próbáltam kitalálni vajon melyikbe raktam el a fehér csipkés ruhámat,amit annyira szeretek.Végül az egyik nagyobb bőröndben találtam rá a többi egyberészes ruhámmal együtt.
Miután sikeresen megtaláltam a bikinim,már készen is voltam,hogy végre indulhassak le a partra.Régóta vágytam már rá,hogy megmártózzam a vízbe,kicsit lehűtsem magam.
Nem sokat vacakoltam,magammal vittem a napszemüvegem,egy törölközőt és végül a telefonomat is bepakoltam a kis tatyómba,majd kész is voltam az indulásra.
Lent a konyhában összefutottam Clive-val,szegény még csak most végzett a csomagok felhordásával az emeletre.
-Kis hűsítő,hah? -lépek mellé mosolyogva,majd én is kiveszek egy sprite-ot a hűtőből.
-Muszáj,ennek a nőszemélynek több holmija van,mint egy egész fős amerikai családnak. -nevette el magát,majd egy jó nagyot kortyolt energiaitalából.
-Gyere le velem a partra,most megyek. -ajánlottam fel,de igazából most nem igazán akartam senkivel megosztani a nyugis délutánom.Szeretem Clive-ot,de most szükségem van néhány óra nyugodt pihenésre.
-Bocs kislány,de még el kell intéznem pár dolgot.Este találkozunk. -mondta,majd egy puszit adva a fejemre,nagy léptekkel elhagyta a konyhát.
Néha tényleg úgy érzem,mintha ő lenne a második apukám.Ott van velem állandóan,vigyáz rám és mindig számíthatok rá,bármi is történjék.És most ez is,puszit adott a fejemre.Törődik velem,és én ezt egy cseppet sem bánom.
 |
| Lora a tengerparton |
Ahhoz képest,hogy még csak délután négyet mutatott az óra és a Nap hétágra sütött,nem voltak lent sokan a parton.
Kiterítettem a törölközőm a homokra,s már mentem is befelé a vízbe.Először még eléggé hidegnek tűnt,ahogy a lábamat belemártottam,de végül mégis nagy sebességgel berohantam a vízbe.Jól esett végre ez a hűs víz,az egész napi utazás után.
Kb fél órája lehettem benne a vízbe,mikor hirtelen meghallottam,hogy a telefonom csörög.Gyorsan kiúsztam a partra és előkotorásztam a telefonom a táskából.A kijelzőn 'Apa' neve villogott.
-Igen?
-Szia Kincsem.Milyen a parton? -kérdezte csilingelő hangon.Soha nem szokott ennyire érzelmes lenni,felhívogatni,hogy hogy vagyok,vagyis néha megesik,de akkor mindig van valami a háttérben.Olyankor általában vagy késik otthonról vagy valami más baja van,ami miatt nem tudja betartani az ígéretét.
-Hát..kösz megvagyok. -nem tudtam mire vélni,ezért kicsit félénkre sikerült válaszom.
-Annak bizony nagyon örülök,ugyanis este egy nagyon fontos vendéget várunk.Szeretném ha addig kicsit ellazulnál és kipihennéd az utazást.Számítok rád a vacsoránál. -bizony itt van valami.
-Rendben apa.Akkor hétkor az ebédlőben találkozunk.Majd megyek. -a hangszínem nem változott,még mindig az a kis félénk kislány voltam.
-Jólvan Kicsi,el ne felejts szép ruhát fölvenni. -nevetett fel,majd bontotta a vonalat.Hát ez meg mi volt?
Meglepődtem apa viselkedésén és nem is azért,mert érdeklődött irántam,mondjuk nem mintha máskor nem szokott volna,de most túlzottan odadobta magát.Tudom én,hogy szeret és foglalkozik velem,de most hogy már ott van neki Jennifer és én is nagyobb lettem,nem szoktuk úgy kimutatni az érzéseinket,mint azelőtt.
Pár percig még meglepődve álltam a törölköző felett,de hamar rájöttem,hogy nem kéne ezen törnöm a fejem,otthon úgyis mindenre választ kapok.Addig is élvezni akarom az itt töltött időmet.
Nem mentem vissza a vízbe,inkább kifeküdtem a törölközőmre és napoztam legalább egy órát.Hallgattam a zenét és közben azon gondolkoztam mit vehetnék fel este a vacsorára.Nem tudtam,hogy minek ez a kiöltözősdi,milyen vendég lehet az,aki miatt nekem is ott kell lennem,ráadásul kiöltözve,teljes pompámba.
Remélem apa nem megint egy üzleti találkozót szervezett meg,mert akkor bizony hátast dobok.Még csak ma érkeztünk,az isten szerelmére,legyen már pár napunk olyan csak,ami a pihenésről szól.
Igazán nem vágyom egy olyan ember társaságára,aki egyfeszt csak a munkáról tud beszélni.Utálom az ilyen vacsorákat,és nem csak az idegen ügyfél vagy tudom is én kicsodáról beszélek,ilyenkor beszélni nem lehet apával,minden figyelmét a vendégre szegezi,ja meg persze néha Jennifer is kap pár futó csókot,amitől úgyszint hánynom kell.
Épp vége lett egy zeneszámnak,mikor megláttam a kijelzőn mennyit mutat az óra.Lassan 6 óra, mennem kéne,ha időben el akarok készülni az estére.
Összepakoltam a cuccaimat,még egy utolsó pillantást vetettem a vízre,majd elgondolkoztam rajta,hogy lehet este vacsora után még egyszer kinézek,akkor biztosan kellemesen meleg a víz.
 |
| Lora |
A szobámban még sorban álltak a bőröndök,egyikből sem pakoltam ki,ami most egyátalán nem vált hasznomra.
Hamar megszárítottam a hajam,tettem fel az arcomra egy kis sminket és már csak a ruha hiányzott.Ott álltam a csomagjaim előtt és próbáltam kitalálni vajon melyikbe raktam el a fehér csipkés ruhámat,amit annyira szeretek.Végül az egyik nagyobb bőröndben találtam rá a többi egyberészes ruhámmal együtt.
Sebesen magamra kaptam,majd egy utolsó pillantást vetve magamra a tükör előtt,készen is voltam az esti vacsorára.
Kicsit féltem,hogy talán majd túl rövidnek bizonyul a ruhám,mégis magamon hagytam.Utolsó lépésként még magamra kaptam az egyik magassarkúmat,majd lépteimet lefelé vezettem a nappaliba.Mikor leértem még nem érkezett meg a vendégünk,odalent csak apa és Jennifer ültek a kanapén ölelkezve.
-Sziasztok. -szóltak oda feléjük,mire mindketten felém fordították a fejüket.
-Oh Kincsem,csodásan festesz.Gyere,ülj le ide mellénk. -invitált maga mellé apa,még a mellette lévő helyet meg is paskolta,hogy ott foglaljak helyet.
Útközben felfedezni véltem Jennifer szettjét,ami megint jó választás volt a részéről,mostanában újabb és újabb meglepetéseket okoz nekem ez a nő.
-Helló Pici,mizu csajszi? -a hang felé fordultam,miután kényelmesen elhelyezkedtem apa másik oldalán és nem hittem el,hogy ez a hang attól a nőtől jött.
-Öö...köszi jól vagyok.Tetszik a ruhád. -feleltem mosolyogva Jennifer-nek.Nem tudom,hogy hallotta amit utoljára mondtam,mert kissé halkra sikerült,de remélem,hogy nem,mert akkor elkezd beszélni és nem lesz megállás.
-Köszi Pici.Te is jól nézel ki. -válaszolt mosolyogva,majd apával kezdett el beszélni.
Ilyet se sűrűn hallani,Jenn megdicsérte a kinézetem.Hűha!Azt hiszem Miami egy teljesen új családot adott nekem.Mintha kicserélődtek volna mindketten.
Végülis nem bánom,legalább nem lesz állandó balhé és akkor végre élhetünk rendes családként.Úgy értem,tudjátok Jenn se lenne olyan szörnyű,csak az a néhai ribancos viselkedésével meg az állandó nyavalygásával már tényleg kikészít idegileg.Tud ő lenni normális is,mint azt az elmúlt órákban be is mutatott.Ilyennek kéne lennie mindig és nem lenne itt probléma.
-Igen Clive? -észre se vettem,hogy csörgött volna a telefon. -Rendben,máris megyünk,köszönöm,hogy szóltál. -rakta le apa a telefont,majd talpra pattant magával húzva Jenn-t és engem is.
-Nemsokára megérkezik Joseph,kérlek viselkedjetek illemtudóan,nagyon fontos,hogy jó benyomást keltsünk.Értettük egymást? -nézett ránk apa,majd karon fogva mindkettőnket vezetett a bejárat felé,hogy üdvözöljük a hamarosan megérkező vendégünket.
Nemsokára feltűnt az ismerős Range Rover a kapuban,lassan közelítve felénk.
Apa szorítása hirtelen erősebb lett,a légzése felgyorsult és komolyan azt hittem ott mellettem fog elájulni.Biztatóul én is rászorítottam a kezére,mire ő felém fordult és egy erőltetett,látszott rajta,hogy az volt,mosollyal köszönte meg a bíztatásom.
-Jólvan hölgyeim,színpadra. -ezzel apa megindult és meg sem állt,míg a kocsiig nem értünk.Clive tisztességtudóan üdvözölte apát,majd sietett kinyitni az ajtót vendégünknek.
Az ajtó kinyílt,majd egy középkoú férfi lépett ki kocsiból.Első látásra üzletembernek nézett ki,hozzáteszem tehetős üzletembernek.Igaz a látványt rontotta a sok lánc a nyakába,de nem volt kérdés,veünk szemben egy komoly,befolyásos ember áll.Már értem apa viselkedését,kezdek én is félni kicsit ettl a pasitól,pedig még nem is ismerem.
-Üdv Joseph. -fogott kezet apa a férfival,ami annyit tett ki,hogy nekem elengedte a kezem.
-Üdv Nick.Kérlek mutasd be nekem ezt a két szép hölgyeményt itt melletted. -váltott mosolyra a pasas,majd megköszönve Clive-nak fuvart,felénk fordult újra.
-Ő itt a partnerem Jennifer Hender és a kislányom Lora Darling. -mutatott be minket apa,majd Jenn és én is kezet fogtunk Joseph-hel,aki óriási mosollyal fogadta azt.
-Örülök a találkozásnak,én Joseph Morgan vagyok,Nick egyik jó ismerőse. -mutatkozott be,majd mind elindultunk befelé a házba...vagyis csak elindultunk,de nemsokára hallani lehetett,hogy a kapu újra nyílik és egy kocsi hajt be rajta.
Tudtommal nem vártunk több vendéget,de úgy látszik a mai este tele van meglepetésekkel.
-Oh,el is felejtettem mondani Nick.Ugye nem baj,hogy elhívtam a fiamat is?Szerettem volna,ha megismer téged és a kis családodat. -na,ennek a pasinak aztán van kép a bőrén.Annyira lehetetlen!
-Persze,semmi akadálya. -egyezett bele apa,mintha lett volna más lehetősége persze.
A kocsi megállt és én meg földbegyökerezett lábbal figyeltem Őt...
Kicsit féltem,hogy talán majd túl rövidnek bizonyul a ruhám,mégis magamon hagytam.Utolsó lépésként még magamra kaptam az egyik magassarkúmat,majd lépteimet lefelé vezettem a nappaliba.Mikor leértem még nem érkezett meg a vendégünk,odalent csak apa és Jennifer ültek a kanapén ölelkezve.
-Sziasztok. -szóltak oda feléjük,mire mindketten felém fordították a fejüket.
-Oh Kincsem,csodásan festesz.Gyere,ülj le ide mellénk. -invitált maga mellé apa,még a mellette lévő helyet meg is paskolta,hogy ott foglaljak helyet.
Útközben felfedezni véltem Jennifer szettjét,ami megint jó választás volt a részéről,mostanában újabb és újabb meglepetéseket okoz nekem ez a nő.
-Helló Pici,mizu csajszi? -a hang felé fordultam,miután kényelmesen elhelyezkedtem apa másik oldalán és nem hittem el,hogy ez a hang attól a nőtől jött.
-Öö...köszi jól vagyok.Tetszik a ruhád. -feleltem mosolyogva Jennifer-nek.Nem tudom,hogy hallotta amit utoljára mondtam,mert kissé halkra sikerült,de remélem,hogy nem,mert akkor elkezd beszélni és nem lesz megállás.
 |
| Jennifer |
Ilyet se sűrűn hallani,Jenn megdicsérte a kinézetem.Hűha!Azt hiszem Miami egy teljesen új családot adott nekem.Mintha kicserélődtek volna mindketten.
Végülis nem bánom,legalább nem lesz állandó balhé és akkor végre élhetünk rendes családként.Úgy értem,tudjátok Jenn se lenne olyan szörnyű,csak az a néhai ribancos viselkedésével meg az állandó nyavalygásával már tényleg kikészít idegileg.Tud ő lenni normális is,mint azt az elmúlt órákban be is mutatott.Ilyennek kéne lennie mindig és nem lenne itt probléma.
-Igen Clive? -észre se vettem,hogy csörgött volna a telefon. -Rendben,máris megyünk,köszönöm,hogy szóltál. -rakta le apa a telefont,majd talpra pattant magával húzva Jenn-t és engem is.
-Nemsokára megérkezik Joseph,kérlek viselkedjetek illemtudóan,nagyon fontos,hogy jó benyomást keltsünk.Értettük egymást? -nézett ránk apa,majd karon fogva mindkettőnket vezetett a bejárat felé,hogy üdvözöljük a hamarosan megérkező vendégünket.
Nemsokára feltűnt az ismerős Range Rover a kapuban,lassan közelítve felénk.
Apa szorítása hirtelen erősebb lett,a légzése felgyorsult és komolyan azt hittem ott mellettem fog elájulni.Biztatóul én is rászorítottam a kezére,mire ő felém fordult és egy erőltetett,látszott rajta,hogy az volt,mosollyal köszönte meg a bíztatásom.
-Jólvan hölgyeim,színpadra. -ezzel apa megindult és meg sem állt,míg a kocsiig nem értünk.Clive tisztességtudóan üdvözölte apát,majd sietett kinyitni az ajtót vendégünknek.
 |
| Joseph Morgan |
-Üdv Joseph. -fogott kezet apa a férfival,ami annyit tett ki,hogy nekem elengedte a kezem.
-Üdv Nick.Kérlek mutasd be nekem ezt a két szép hölgyeményt itt melletted. -váltott mosolyra a pasas,majd megköszönve Clive-nak fuvart,felénk fordult újra.
-Ő itt a partnerem Jennifer Hender és a kislányom Lora Darling. -mutatott be minket apa,majd Jenn és én is kezet fogtunk Joseph-hel,aki óriási mosollyal fogadta azt.
-Örülök a találkozásnak,én Joseph Morgan vagyok,Nick egyik jó ismerőse. -mutatkozott be,majd mind elindultunk befelé a házba...vagyis csak elindultunk,de nemsokára hallani lehetett,hogy a kapu újra nyílik és egy kocsi hajt be rajta.
Tudtommal nem vártunk több vendéget,de úgy látszik a mai este tele van meglepetésekkel.
-Oh,el is felejtettem mondani Nick.Ugye nem baj,hogy elhívtam a fiamat is?Szerettem volna,ha megismer téged és a kis családodat. -na,ennek a pasinak aztán van kép a bőrén.Annyira lehetetlen!
-Persze,semmi akadálya. -egyezett bele apa,mintha lett volna más lehetősége persze.
A kocsi megállt és én meg földbegyökerezett lábbal figyeltem Őt...
 |
| Joseph Fia |
Sziasztok!
Dri vagyok és most új résszel jelentkeztem.Mint azt ahogy az előző részben Meti közölte..mindketten írtunk egy önálló részt,amiben ugyanarról a szereplőkről írunk,csak éppen a story-ja lesz más. Kíváncsiak vagyunk,hogy vajon melyik nyeri el a tetszéseteket,amivel szeretnétek,hogy folytassuk.Nagy segítségünkre lenne,ha ebben tudnátok nekünk segítő kezet nyújtani!Előre is köszönjük!
Puszi,Dri :)
Szerintem ezt folytasd!!!!
VálaszTörlésA másik is jó volt de ez jobban megfogott.
;-)
Szerintem is... Nekem tetszett a másik is de szerintem ezt kellene folytatni, mert messzebbre ment benne az esemény :D
VálaszTörlés