Boy with some drug

Lora Darling

 Mintha, csak tegnap történt volna, hogy a zavaros New Orleansból átköltöztünk a napos Miamiba. A költözésnek meg vannak a maga rossz, és jó oldalai. A jó dolog, hogy sok mindenkit megismerhetek, és élvezem azt a rengeteg repülőutat ami apa munkájával jár. Amit viszont egyszerűen ki nem állhatok, az az, hogy állandóan csak pakolni, és pakolni, és az állandóan szoros időbeosztás! Ja, és a tetejében ki kell bírnom annak a banyának a jelenlétét, aki apa feleségének mondja magát,és hogy még szebb legyen a történet,azt állítja magáról,hogy az anyám. Pedig, én tudom, hogy nem az! Hogy honnan? 
 Tavaly nyáron apa felküldött, hogy hozzak le neki egy nyakkendőt, de én ehelyett egy kicsit kutakodtam (szokásom, amióta hanyagolja a zsebpénzt) és találtam egy képet, amin apa és egy idegen nő áll, férjként és feleségként. Tudom, hogy ezt nem Jenniferrel csinálta, a mostohaanyámmal, mivel ők csak 2 hét múlva házasodnak, (óh, hogy a franc essen belé) hanem valaki mással. Az ismeretlen nőnek le volt satírozva a feje, ez szeritem annyit tesz, hogy elvállt apa, és ez a nő, és Jennifer, pedig nem kívánta látni az arcképét újdönsült férje mellett mennyasszonyi szettben.
 Miután erre ráleltem, elraktam, és kutakodtam tovább, de sajnos, mielőtt átnézhettem volna a nadrágok zsebeit is Jennifer belépett és ráüvöltött, hogy mit sertepertélek itt. Aztán a kezembe nyomott egy iszonyatos nyakkendőt, és már tolt is le a lépcsőn. Máskor pedig sajnos nem volt alkalmam túrkálni a szekrény szentélyben.
 Jennifer, amúgy nem is olyan ronda mint egy boszi. Igazából csak az öltözködési stílusával nem értek egyet. 

 Jennifernek hamvasszőke haja van, és mogyoróbarna szeme, pont, mint nekem. Azaz csak a szeme, az én hajam szőkésbarna. Vastag szemöldöke van, ami azt mondják, hogy most a divat, de szerintem, ő ezt egy kicsit túlzásba vitte. Hófehér a bőre, mint aki egész életében nem látta a napot. Nagyon vékony! Szószerint!! CSONTVÉKONY! Egyszerűen nem értem... amikor nem ad vacsorát, akkor ő sem eszik, vagy mi?
Na jó, elég nagy szája van. Olyan húsos:) Körülbelül ennyit róla...

Apa teljes neve (igazi!): Nick Darling
Magasság: 180 cm
Hajszín: Barna
Szemszín: Barna
Nyakkendő: MINDIG CSÍKOS!
 Szörnyű, hogy valaki ennyire unalmas! Én nem bírnám elviselni, ha ilyen lennék, mint fater. Én vágyom a szabadságra, ő meg csak robotol a dolgozószobájában, vagy a munkahelyén.
 Én szerintem nagyjából laza vagyok, ő viszont, még soha nem engedte el magát egy pillanatra sem...vagy mégis?
 14 éves voltam akkor, amikor ez az eset történt, és éppen Phoenixben éltünk a hatalmas villában, ami már vgy 16 éve apám tuljadona. Fenn maradtam, hogy megnézzem a kedvenc filmemet, és ekkor ajtócsapódást hallottam. Odanéztem és apa árnyékát véltem felfedezni a falon. Szörnyű dolgokat üvöltözött, mint aki be van szívva, úgy járkált. Mivel, az első gondolatom az volt, hogy vagy alkohol, vagy...más, ezért elbújtam a kanapé mögött, és gyors kikapcsoltam,az amúgy is nagyon halk tévét. Apa ekkor besétált az ajtón és hetykén körbenézett elképesztően hideg mosolyával és azt üvöltötte Jennifernek:
- Gyere mán' ide cukófalatom! - ilyenkor belekortyolt egy üvegbe, amin az a felirat állt, hogy Wisky. Biztos berúgott. Akkor menekülni kell!
 Hirtelen Jennifer jelent meg az ajtóban és határozottan kiszedte az üveget apa kezéből, aztán a földre hajította, ami persze széttört.
Hogy hihették azt, hogy erre nem ébredek fel?
Jennifer megfogta apa karját és felvonszolta az emeletre és ezek után csend. Én nem mertem megint leülni a tévéhez, inkább felvánszorogtam, hogy bebújjak a jó, kis, meleg ágyikómba és álmaimba merülve elfelejtsek mindent, ami ma, itt, este történt...
Mint látható, ez nem sikerült!
 Azóta sem felejtettem el azt a verejtékező arcot, és azt a hideg mosolyt. 
Na ennyi! De azóta minden megváltozott... azaz csak annyi, hogy körülbelül nyolcszor költöztünk. 
- Pakolj már szívecském! - hallatszott Jennifer flegma, szoprán hangja az emeletről. Ezt a mondatot fix, hogy nem  nekem szánta, mivel, engem csak démonkának szólít, vagy Isten csapásának. 
- Te is nyavalyás! - na igen, így is szokott! 
- Rendben, banya! - üvöltöttem vissza, mire hangos, elefánt lépteket hallottam az emeletről... szóval hallotta.
- Te, kis Isten csapása, miket mondassz itt nekem? - mikor így kiállt a korlátra három fontos dolgot véltem felfedezni, ami csípte a szemem. Először is a ruhája: rövid, leopárd mintás (természetesen) kis miniszoknyát viselt, és egy piros trikót! Mondom, hogy ennek a nőnek nincsen ízlése! Másodszor: Nem volt kisminkelve, pedig körülbelül fél óra múlva indul a gépünk. És szerintem, neki idő kell, mire felteszi valahogyan, azt a nyolcáz tonna sminket. Harmadszor pedig: A haja romokban! Még is mit képzelt? Hamarosn indul a gép, ő meg még csak be sem igazította az a zsíros, töredezett végű haját.
A lényeg, Jennifer nem áll készen az utazásra.
- Apa! Hagyjuk itthon a boszorkányt! - kérleltem Nicket, aki éppen most jelent meg a korlátnál, közvetlen Jennifer mellett.
- Hogy merészeli a kis korcs! - na végre! Egy új jelző is gazdára talált!
- Jenny, ne beszélj így a lányomról! - csak ennyit tud mondani? A lánya vagy nem egy kutya! Ki kéne vágnia, mint macskát szarni. -És te kisasszony!-emelte fel hangját a "boss". Most komolyan? A vérszerinti lányát jobban leordítja, aki csak enyhe szóviccet használt, hogy egy szóba megfogalmazzam, ennek a "varázslatos hölgynek" a külsejét. Bár lehet, hogy miután kimondtam,csak azután láttam meg. Na mindegy! Megérdemelte a nyanya! - Te pedig ne nevezd Jennyt úgy, ahogy nevezted! SOHA! - király, azt hittem gázabb lesz!
  Már meg sem hallottam igazán, amiket apa a fejemhez vágott, mivel ez a sztori, már ötvenedjére történik meg már csak a dé já vú- t érzem. ENNYI! Legalább, most kipihenhetem a fáradalmakat a gépen, illetve a kedvenc városomban, Miamiban! Körülbelül 2 éve jártam ott utoljára, mivel, vagy Detroitba mentünk inkább helyette, vagy New Yorkba. 

  De most végre ismét arra járunk. Bírom Miamit. A napos partokat, a rengeteg embert, és a kedvencem az egészben, a tenger, és a vele járó élvezeteket. Búvárkodás, fürdés, napozás... a vízen:) A sok nevetés, móka, kacagás... Szerintem mindent elmondtam.
- Clive! - szólította apa drágalátos, 40 éves sofőrünket, Cilve Dortmannt. Már 20 éve kocsikázza apát, és minden telefonbeszélgetésénél jelen volt, és biztos mindent tud, amit csak apáról tudni lehet. Még gondolom, ő is többet tud róla mint én...mondjuk az nem nehéz. 
  Régen mindent együtt csináltunk. Programok, családi túrák... (akkor még a család belőlem, és apából állt) és az állandó hülyéskedések, de mikor megjelent az a némber, egyszerűen apa mintha kicserélődött volna... mintha valamiben mesterkedne esténként. Nem is tudom... Olyan furi ez az egész. Nem bízom Jenniferben, ahogy most már nagyjából apában sem. Hamarosan csak a személyzet és Clive marad! Ami bizony eléggé siralmas. 
  Na mindegy, Clive amúgy elég erős fickó, kopasz meg minden, ja és még apa személyi testőreként is szolgál, de csak a látványért. Ő nem tudna nagyjából senkit sem bántani, csak elég ijesztő első látásra. De az izomagynak kinéző ember, belül egy érzőszívű férfi. 
  Már benn voltak a bőröndök a Limuzinunk csomagtartójában, és én leghamarabb akartam beülni, hogy minél távolabb kerüljek a gerlepártól. Egész úton a reptér felé, de a telefonomat bizgeráltam (már ha van ilyen szó). Apa és Jennifer csak enyelegtek, és smároltak. Ennyi az útról. Nem akarom nagyban kitálalni...
  Végre ismét szabadon! Kiszálltam a kocsiból, azaz átgázoltam az éppen kilépő Jenniferen, amiért apától ismét egy szidást kaptam ami ismét csak egyik fülemen be, másikon ki. 
  Apáék lecsekkolták a jegyeket és már rohantunk is a hármas terminál felé, hogy le ne késsük, az öt perc múlva induló gépet. Nagyon vicces volt látni, ahogy Jennifer a fekete körömcipőjében próbálkozik futni. 
 Sikeresen elértük a gépet indulás előtt 10 másodperccel, és le is ültünk a helyeinkre. Természetesen én a legtávolabb ültem tőlük egy kopasz, néger, 60 éves bácsi mellett, aki csak a sajtól, és annak fajtáiról beszélt EGÉSZ úton. Nem mintha annyira érdekelt volna. Én csak egy játékot játszottam a telefonomon, ami elértem a 100-adik szintet, és mikor meg akartam dönteni a 101-diket leszálltunk. Össz-vissz150 szintes, úgyhogy nem vészes, de most ez mindegy! Mivel itt vagyunk végre!
HELLÓ MIAMI! 

Sziasztok én a Dri Metiből, csak a Meti vagyok:) Egyedül írtam ezt a részt, és remélem tetszeni fog!:)) Hamarosan Dri, is fog írni nektek ugyanezt, csak egy kicsit másabb sztorival... szeretnénk tudni, hogy melyiket folytassuk, melyik nyeri el a tetszéseteket:) Ez itt a BOY WITH SOME DRUG nevezetű sztori, és sajnos a Burkolt élvezetre még várnotok kell! Még nem nyertünk elég erőt:) Meti voltaaaaam:)